„A hajnali erdő csendjénél kevés meghittebb dolog van a Földön. Varázslatos a ködpára, ami a fátyla mögé rejti a fákat, hogy néhány óra múlva a felkelő Nap sugarai e fátyol mögül bukkanjanak elő, szinte földöntúli látványt komponálva.”

„Lebben-roppan tűzparázs
Sercen-csosszan papucshang
Szeli át az éjszakát.”

„Elesik, feláll. Újra nekiindul. Fogytán az ereje, de harcol még.”

Mandulavágású szemében könny csillogott. Oda akartam menni hogy megérintsem, hogy a fülébe súgjam hogy sajnálom, hogy bocsásson meg nekem...

Ha megkapom, ami megadatik, akkor azt hiszem tiszta szívemből igyekezni fogok meghálálni, de ha mégsem… hát azt hiszem akkor sem lehet okom panaszkodni. Vagy te nem így látod?

„A kórház fertőtlenítő szaga már szinte otthonosan ismerős a számomra. Az emlékezetembe vésődött, amikor felébredtem a baleset után és megtudtam mi történt.”

„És éreztem: lepkeszárnyakon suhan
Tovább minden másodperc”

„Gyerektüdőm jól bírta a visszatartott levegőt..."

„R. Úr éppolyan szenvedélyes vitorlázó volt, mint családunk valamennyi férfitagja. Különösen apámmal voltak jó barátságban. Apám mesteri fokon űzte a vitorlázást.”

„Nos, az embereket érhetik tragédiák, súlyos veszteségek, de ez lehet egy lehetőség mindenkinek, hogy fejlődjön, hogy nyisson a világ felé.”

 „Ments el legyek szobor
Csonthéjas téli éjszakában”

„Nagy Indiánkönyv” - olvasta egy vaskos könyv gerincén. Hóna alá vette, s befordult vele Marci ajtaján. A gyerek, érdeklődve nézett rá.”

„Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint tüdőmnek a levegő,
úgy láthatlak, ha felmetszem mellkasom.”

„Talán annyit, már nem hív a csavargás vágya,
de markom még siratja a vándorbot göcsörtös ága”

„Jöhetnél már az árnyékfoltos utcák
járdaszegélyén,érdes folyómedrek,
remegő mezők tépett ölén”

 „Vége. A rossz álmok még okoznak majd neki néhány nehéz éjszakát, de a lelke már tiszta.”

 „Emlékezz rám, mint festői tájra,
minden kis ecsetvonásra.
Emlékezz rám, s ne feledj el soha.”

 „Keserű szívemből, napfaló örökéjlidércek
Elcsenték a fényt”

"Hányszor hallottam már, hogy milyen bolond vagyok, hogy még mindig utánad futok? Mindenki azt mondta, hagyjam abba ezt az esztelen viselkedést, mert így csak magamat teszem tönkre."

  „mert lásd,
csillaghullás lett
a vágyból”

Lettem volna bárki, pedig
csak magamnak kellett volna lennem érte.

És akkor ezt gondoltam: hadd hallhassam még egyszer a hangodat.

Tépni akarom. Azt akarom, hogy szakadjon. Csapódjon az ajtó, essen ki a keretéből. Rázkódjon meg az ablaküveg, repedjen milliónyi darabra, s hulljon le a porba.

Az utóbbi időben sűrűbben hallani kutyák által okozott harapásos tragédiákról. A háziállatok tetteiért a gazdáknak kell büntetőjogilag is felelni. Azonban néhány óvintézkedéssel a tépéses - harapásos baleseteket meg lehetne előzni!

Előszó:
Bár az írás amit olvashattok, nem kíván különösebb felvezetést, mégis szeretnék néhány szót szólni az írójáról. Több mint harminc éve ismerem és nem csak hogy ismerem, hanem egyik legjobb és legközelebbi barátom. Az én kérésemre írta meg történetét. Nem „közülünk való” -hogy úgy mondjam- író ember, (azt hiszem ez az első megjelent írása) minden módosítás javítás nélkül kerül elétek.
Szeretném, ha elmondanátok a véleményeteket és nem mint irodalmi műről, hanem az esetről amit leírt.
Ami engem illet, soha egy pillanatra sem vontam kétségbe hitelességét, mert –mint mondtam- jól ismerem a szerzőt és biztosan tudom, nem állítaná azt amit állít, akkor ha az nem pontosan úgy történt volna, ahogy azt megírta.
Tisztelettel:
Kabosa

Szeretettel szerzőtársamnak, OPI-nak