„A céges bulin találkozott először a sármos, fekete hajú, bajuszos férfival, aki - amint az hamarosan kiderült -, akkoriban vált el, és természetes igénnyel vágyott a női nem közelségére.”

„Még a mellékutcák között is cikkcakkban ment, jobbra-balra kanyarodott, de a lépések állhatatosan követték.”

És persze, mi jutott eszembe? Nyilvánvalóan az élő, tudat alatt is folyton lüktető, valóságos problémám, hogy tulajdonképpen miért is várakozom én itt?!

Addig-addig beszélgettek, évődtek, mígnem sor került a hálószoba meglátogatására is, szigorúan véve, csak az ágy lábának kiegyensúlyozása céljából.

A „Haláli (jó) történetek” című kötetből

„Amikor meglátta munkahelyére, az önkormányzat okmányirodájába belépő orvost, önkéntelenül nagyot nyelt, s nemrégiben tömött fogába reflexszerűen belényilallt a fájdalom.”

 „A koronás ágak felé félúton volt, amikor a mentő szirénázva elindult a ház elől. A sziréna hangjára megremegett, de talán nem is ő, mintha a fa mozdult volna. Aztán csak hanyatt zuhant, s mivel a törzset nem engedte el, a fa maga alá gyűrte.”

„Váratlan éhség lett rajta úrrá. Ráhajolt hát a fehér bársonyú bőrre, és beleharapott. Nem erősen, nem durván, hogy fájjon, de érezhetően, mert az asszony felszisszent. Te őrült, ne egyél meg!”

„Amikor másnap, a kollégája aktuálisan rákérdezett a kényes témára, van-e már albérlője, azt találta mondani, hogy persze, társbérletben lakik a halállal.”

„A ház is leégett volna, ha nem kapcsolom ki a villanyfőző lapját. Nem lenne itthon egy falat étel sem, ha nem írnám fel, mi fogyott el, mit kell vásárolni.”

„Vagy a „hallgatni arany” elvét követed vakon, gondolkodás nélkül? Akarsz te egyáltalában valamit?”

De ha már van példa, akkor ellenpélda is kell, hogy legyen, kivétel a szabály alól.

Amikor azonban a villamoson hazafelé, kíváncsiságból előhalászta táskájából a hanyagul begyűrt leletet...

Mese, mese, mátka…

Már egy éve volt hazulról távol a huszonéves fia, a fiatalúr, ahogy a cselédek emlegetni szokták. Kedves, szép gyerek, és ezt nem csak ő, anyai szemmel látta így.

Szépségetek végtelen, és a világ körforgásában, ti hozzátok el az örök megújulást…

Egy kerek évből öt hónapon át, szinte minden nap, az ébresztőóra csörgésére nyílik a szemem, aztán, miután nagy nehezen magamhoz térek, általában, fel is kelek.

Nagydarab ember volt, hatalmas fejjel, dagadó hassal, hosszú kezekkel és lábakkal, mégis félénk, sőt, mit tagadjuk, gyáva.

A születésem körül, ami szokásosan történt, még nem volt semmi hiba…

Nem voltam mindig közutálat tárgya…
Gyermekkoromban még engem is szerettek, bár inkább csak a szüleim, és a testvéreim.

A fekete szegélyes, szomorúfüzet és sírhantot ábrázoló kártyát egy napon kézbesítette a posta valamennyi rokonnak, szám szerint harmincöt embernek.

A frissen érettségizett, három lány csak a Balaton partján, egy strandlabda mérkőzés apropójából került egymással közelebbi kapcsolatba, noha kettő közülük ugyanabba a középiskolába járt, s látásról már korábban is ismerték egymást.

A kis tó, az új városrész egyik félreeső szegletében bújt meg, hatalmas, árnyas fák takarásában.

 "Margitnak" ajánlva

A gondviselés ugyancsak szárnyai alá vette a falut, mivel emberemlékezet óta nem volt olyan jó az időjárás, mint abban a pár évben.

Mi fiatalok, nem csak jól kijöttünk vele, de nagyon bírtuk is Sanyi bá’t. Vele persze nem is lehetett nem kijönni, őt csak csodálni lehetett, mert ha fújt, ha esett, az ő jókedve mindig töretlen maradt.

Szerette az apját, mint általában a gyerekek a szüleiket, pedig az övé nem volt egy hétköznapi apa. Mondhatni, inkább amolyan porosz kadétiskolai oktatóra hasonlított, aki tökéletesen igyekszik ellátni a rá bízott feladatot, nevezetesen, hogy a keze alá adott ifjoncból igazi mintaférfit faragjon.

A világot akarta meghódítani, még nagyobb teret akart magának, terjeszkedni vágyott.

Már nyakukon volt az ünnep, tudta, nem sokáig halogathatja a karácsonyi bevásárlást. Különös gonddal készült kiválasztani az ajándékokat, hiszen – az elmúlt évek szokásától eltérően – most nem házigazda lesz, ő megy vendégségbe a gyerekekhez.

Nos hát, ez valóban így igaz. Van olyan dolog, amiért mindenki odavan, rajong, betölti a képzeletét, s gondolatai egyfolytában csak akörül forognak. És ez pontosan egy ilyen eset volt, „ amiért” mindenki megbolondult. Vagyis inkább „ akiért”, hiszen a történet Amáliáról szól, közismertebb becenevén Amiról.

Sz. F-et, mivel földi pályafutását olyan sajátságos körülmények között fejezte be, az Európai Unió a saját halottjának tekintette.