Nyár-varázs
Tavaszi eszmélés
Télvégi szonett

Egész testét megfeszítve, szinte minden izmát igénybe véve igyekezett a sziklát megmozdítani… Végre az kimozdult a helyéről és egy arasznyit feljebb került.

Nézegette a kezébe nyomott családi fotókat. Mosolygós gyermekek, meghitten ölelkező szülők, ballagási, születésnapi, esküvői képek. Boldog családok! – sóhajtott magában.

Vonzza a tekintetet: nem lehet levenni róla, bűvöl és elkápráztat.

„Folyó szeretnék lenni most, csak sodródnék előre megszabott utamon, amerre a part terel…"

"Mily bölcs a természet: az őszi színvarázs
szemed, lelked gyönyörködteti és feledteti:
milyen szép is volt a nyár!"

- Szerelmes versek -

„Nagy Írónő” keze mozdulatlanul pihent a számítógép asztalának barna lapján… Nem nagyon merte mozgatni, mert éppen száradt a lakk szép, hosszú körmein.

A „Nagy Írónő” mélyen leszívta cigarettája füstjét és megkeverte a lecsót... Beleszagolt a felszálló illatos gőzbe és megállapította: kicsit túlpirult a hagyma. Elmélyülten figyelte az étel színét. Nem elég piros... - gondolta, és elhatározta, tesz majd bele egy kis pirospaprikát. Nem szerette a sápadt ételeket.

pislákol, mint halvány remény:
lassan, észrevétlen elmúlik majd a tél
s egy reggel tavasz-illatot hoz a déli szél…

Szíven szúrták... fejbe rúgták… vesén szúrták…- olvasom a kegyetlen szavakat.

A nő fáradt, elnyűtt arccal próbált utat törni magának a bevásárlóközpontban tolongó tömegben. Nem volt könnyű dolga, mindkét keze tele volt csomagokkal. Tekintete fénytelenül, közönyösen siklott a körülötte hullámzó emberáradaton. El volt keseredve.

Egész délután az ablaknál ült, a vékony, áttetsző függöny mögött. Figyelte az embereket. Tudta, hogy látják kintről meg-meglebbeni a színes drapériát, és azt is tudta, hogy tudják: ő ott ül mögötte. Mindig így tölti a délutánjait.

Egy nyárról szóló és egy nyarat búcsúztató verset hoztam nektek...

"ő csak ezt akarta: élni, és élni hagyni"