Készült 2007. júniusban a Hihetetlen Magazin "Elfelejtett világok titkai" című tudományos-fantasztikus novellaíró pályázatára.

„Arról nem szólt a fáma, hogy a papa születése időben mennyire esett közel ehhez a liesonhoz, de Barci mindig úgy képzelte, hogy ő a művész úr unokája lehet, és persze örökölte a tehetségét is.”

„Foltos felhő
Zöld levél
Pillantásod
Égig ér.”

„Ámbár, amikor Kismihály elkiáltotta magát, hogy „idesanyám nyüves muskátlijai, hogy szárítsa rájuk a kertet is az Úristen!” akkor úgy rebbentek szét a hallgatózók a szélrózsa minden irányába, akárha tüzet fogott volna a szoknyájuk…”

„Kinyitom a szemem, a bennem muzsikáló fény rácsodálkozik a világ szépségére.”

Tányér a földön
Egy lépéssel….
Éjszakai harangszó

Legyünk naprakészek a politikában (is)
Páros szombat
A "nembeteg"

Egy újabb mosoly a ráncok közül…

Két vers, meg egy dal - mert muszáj mindig újítani kicsit! :))

Egy újabb történet a "Mosoly a ráncok között" kötetből.

Ez a történet a "Mosoly a ráncok között" kötetből számomra az egyik legkedvesebb. Fogadjátok szeretettel.

Három vers - apokalipszistól a szerelemig - jó sors, rossz sors, így vagy úgy, de mindegyikük a sorsról szól.

Bizony kell az ünnep, kell mindnyájunknak, ha bevalljuk, ha tagadjuk, szemérmes mosollyal elhárítjuk vagy lelkesen üdvözöljük.

"...húrok pendülnek az égi gitáron,
ünnep közeleg"

Böngészgetek a régi versek közt,
próbálom elvarrni a rojtos széleket,
de persze nem mindig lehet;
tű, cérna, toll és türelem kell hozzá,
meg egy kis képzelet...

Ritkán írok szabadverset, de ez valahogy nem ment másképp. Vagy lehet, hogy csak tördelt próza? Majdnem három éve írtam, és még most is az egyik legkedvesebb...

"Az emberek azt mondják, a fegyver képes ölni. Ne higyj nekik."
(Egy újabb történet a Mosoly a ráncok között kötetből)

Négy kis nyúlfarok, megállított időpillanat - ahogy mondani szokták: a téma az utcán hever

Nem szoktam kritikát írni. Ne tévesszen meg senkit, ez se az. Csak hát az élményt, ahogy az örömök mindegyikét, jólesik megosztani másokkal. Ezt teszem most.

"te adod a jövőt, mert te adtad a múltam"

Égre tekintő üzenet - a földről. Négy vers.

Régen írtam ezt a "verset", most valahogy előkerült, s úgy gondoltam, megosztom veletek. Meg ne kérdezzétek tőlem, hogy milyen műfaj, mert esküszöm, én sem tudom. Legjobban talán az illik rá, hogy „hosszú vers az emlékekről”

Egy újabb szösszenet a "Mosoly a ráncok között" kötetből.

"Mostanában sokat beszélnek a toleranciáról. Mi nem tudtuk, mi az. Mi csak egy falu voltunk, emberekkel, aki szeretik egymást."
(Mosoly a ráncok között)

Egy kedves novellám a Mosoly a ráncok között kötetből - mese az emlékek kincsestárából

Négy vers, négy hangulat: keserű, édes, szomorú és vidám.
Kinek-kinek ízlése szerint.

Arbukanador, a varázsló figurája nem hagy nyugodni, előbb-utóbb muszáj lesz írnom róla egy kötetre való mesét.

Három kis történet a "Mosoly a ráncok között" sorozatból

Költő, vigyázz, benned is ég a tűz,
egy nap, lehet, a valóság elűz,
s rád is várnak a hófehér falak,
te döntöd el, a rácsok tőled óvnak,
vagy rád vigyázzanak.

Mosoly a ráncok között

Kell, hogy valakinek szüksége legyen az emberre. Néha a sors is megkegyelmez annak, akiről tudja, dolga van még idelent a földön.