(megemlékezés az álmosdi csatáról)

Cristiana Grigore:

A világ egyik leggazdagabb emberének vagyok a rokona
                  (megjelent: LiterNet.ro 2010)

                 Fordította: Bige Szabolcs Csaba

Jó óra múlva megjöttek a temetkezési vállalat emberei. A gyász tiszteletben tartásával, halk szóval, sima, begyakorlott mozdulatokkal végezték a munkájukat.

A falubeliek találgatták, mi lehet a célja a házzal Postás Miminek? Vajon el akarja adni, vagy visszaköltözik? Senki sem tudta a választ, még Emberke sem. Pedig naponta kérdezték.

Nem régiben mohamedán cigányokról írtam, mint különleges népcsoportról Semmivel se érdektelenebb ennek ellenkezője a törökül beszélő keresztények, a gagauzok európai jelenléte.

„Az Orientológia Tanszéken dolgozó kollégájába szeretett bele, aki vallásos szülők gyermeke és így sok szokást megőrzött gyermekkorából, bár modern, nyitott életet él.”

Később mindannyian elkerültünk a faluból. Tanulni küldtek a szüleink. Csak a szünidők alkalmával találkoztunk, de már nem játszottunk a sziklák között, s nem terelgettük a kecskéket.

Árnyékodban törődött teste megpihent
És Ő megáldott!

Nem turistaként, vagy látogatóként, hanem egy, immáron nem először érkező svédországi adomány alkalmából.

„Sokat megtanultam a pályán, meg a kispadon! Most mindent szeretnék átadni a tanítványaimnak. Legyen kitartásuk elérni a célt, amit maguk elé tűztek. Legyenek fegyelmezettek és igényesek önmagukkal szemben.”

„Minden kép, szobor bonyolult szimbólumokat hordoz, melyek magyarázata, megértése elmélyülést és művészettörténeti előképzettséget igényel.”

„Hatalmas cukkini virágokat sütök ki sörtésztában, borjúszegyet töltök meg pisztáciával, húsos pancettával, parmezánnal és zsályával.”

Halkan beszél, nyugodtan, alig suttogásig emelve fel a hangját. Beszéd közben a szemembe néz, amit külön értékelek. Ki nem állhatom, ha olyan személlyel találkozom, aki tetőtől talpig végig mustrál, lássa vittem-e valamire az életben, vagy mennyire vagyok gazdag.

Nagy találkozót szerveztünk, úgy nevezett falunapot. Tavaszra tűztük ki a napját még tíz évvel ezelőtt, mikor eszünkbe jutott, hogy semmivel sem vagyunk alábbvalók a szomszéd falvaknál.

Mottó: a magyar szürke marha mentes a kergemarhakórtól

Kóstolgatom az ízeket, a hangulatokat, a poros nyári hőséget és a csípős decembereket.

Nem, ez sem recenzió, nem is reklámszöveg, csak olvasmány-élmény.

Húsvét hetében, az ünnep előtt néhány nappal a Parajdra döcögve igyekvő személyvonatra Bonyhán felszállt egy pásztorkinézetű férfiember.

Nem csak a régi írások szerint, de valóban Izrael legszebb hegye a Karmel hegy. Oldalain terül el Hajfa városa.

Hogy most a világ figyelme az olimpia révén Szocsi felé fordult, bennem is felmerült egy régi emlék ezzel az egzotikusnak tartott Fekete tengerparti üdülővárossal kapcsolatban.

Az ember, ha disznóvágásra gondol, mindjárt a csikorgó, fagyos hajnalok jutnak eszébe, meg a torokkaparó, erős törkölypálinka.

Súlyos csönd borul
Rám itt, még szél se rezdül
Már fáj a magány

Bánó már hajnalban felébredt. Az izgatottságtól nem tudott aludni. Kiment a konyhába, meggyújtotta a tüzet, vizet tett fel melegedni.

Elértem a 82 évet. Öreg vagyok, már eleget éltem, és eleget láttam, ha lehunynám a szemem ebben a pillanatban, csöppet se bánnám.

Bénivel egy padban ültünk a negyedik elemiben, a hosszú hatszemélyes padok egyikében. Mi ketten középen - Béni tőlem balra, jobbra pedig Kuli egy magas izmos fiú.

És akkor az árnyék még jobban megnyúlik, vibrál az öregasszony körül, rátekeredik a közömbös gyermekekre, beléjük kapaszkodik, hogy visszatartsa őket a magatehetetlen és magányos gazdája mellett.

 Az egyik kos, a másik bak, a harmadik oroszlán.

 Történik mindez a Gáma nevű bolygón a földi űrhajó,
 a Viking távozása után húsz esztendővel

Történik mindez a Gáma nevű bolygón a földi űrhajó,
a Viking távozása után húsz esztendővel

Történik mindez a Gáma nevű bolygón a földi űrhajó,
a Viking távozása után húsz esztendővel