Előszó:
Bár az írás amit olvashattok, nem kíván különösebb felvezetést, mégis szeretnék néhány szót szólni az írójáról. Több mint harminc éve ismerem és nem csak hogy ismerem, hanem egyik legjobb és legközelebbi barátom. Az én kérésemre írta meg történetét. Nem „közülünk való” -hogy úgy mondjam- író ember, (azt hiszem ez az első megjelent írása) minden módosítás javítás nélkül kerül elétek.
Szeretném, ha elmondanátok a véleményeteket és nem mint irodalmi műről, hanem az esetről amit leírt.
Ami engem illet, soha egy pillanatra sem vontam kétségbe hitelességét, mert –mint mondtam- jól ismerem a szerzőt és biztosan tudom, nem állítaná azt amit állít, akkor ha az nem pontosan úgy történt volna, ahogy azt megírta.
Tisztelettel:
Kabosa

E két esemény közül az egyik a családban, a másik kedves        kollégámmal esett meg.

A kagylóhéj felpattant, és kilépett belőle Dúr, a szilaj tekintetű, fürge mozgású bojgár ifjú. Kagyló formájú járművét a vízparton hagyva, egyenesen a palotába sietett, ahol egyből egy csapat najlil sereglett köré, és mindegyik készségesen, párzásra kész farral törleszkedett hozzá.

A Kaukázusban, merőben szokatlanul, hetek óta szakadt az eső. A láncok egyre rozsdásabbak lettek, elporladtak, míg végül felmondták a szolgálatot, és ő kiszabadult. A keselyű épp másutt járt élelem után, amikor a szabaddá lett titán lemászott a sziklákról. Sok ideje volt, hogy rágódjon rajta: bűnt követett-e el, vagy jutalmat érdemelne érte?!