Fiktív levél

„Haza pedig nem a levegőégen jövék, be is hunntam a szemem egynehányszor, úgy háborgott az ég. Csak a’ jó, hogy Noé bárkája esmént nem jövendett el, s e reménség igen szükséges is az embernek.”
Vadászkaland

A férfi elbúcsúzott társaitól, beült a kocsiba és lassan kihajtott a kapun. Az óramutató közeledett az éjfélhez mikor végre hazaindult. A hétvégét barátaival töltötte.
Ugrás a mélybe

Amikor kinyitottam a szemem, tíz riadt szempár szegeződött az arcomba, és tíz gyerek sóhajtott fel kórusban.
Bereki emlékek 2.

Mivel már vagy százszor megtettük az utat a tanyák és a nyaralónk között, nem féltettük, mondtuk neki, hogy menjen csak nyugodtan.
Bereki emlékek

Amikor elindultam sétálni, a mama mindig megkérdezte, hogy: „- Na, hova mész?” Én meg mondtam, hogy: „- Megyek a tanyákra gondolkodni!”
Zsákán jártam…

Nem turistaként, vagy látogatóként, hanem egy, immáron nem először érkező svédországi adomány alkalmából.










Friss hozzászólások
45 perc 23 másodperc
3 óra 37 perc
3 óra 48 perc
4 óra 5 perc
4 óra 10 perc
4 óra 16 perc
5 óra 7 perc
5 óra 49 perc
5 óra 50 perc
5 óra 52 perc