„Arról nem szólt a fáma, hogy a papa születése időben mennyire esett közel ehhez a liesonhoz, de Barci mindig úgy képzelte, hogy ő a művész úr unokája lehet, és persze örökölte a tehetségét is.”

Sanci a tükörre nézett, s meglepetésében nagyot kiáltott. A tükörből, saját képmása helyett, egy apró teremtmény integetett vidáman. Egy egészen kicsi leányka, áttetsző szárnyakkal a vállán.

Egyszer régen, réges-régen, a varázslatok idejében, szép országunknak szívében állt egy aranypalota. Ebben a palotában egy jólelkű öreg gróf lakott, akit mindenki csak Simon apónak hívott. Kilenc gyermeke volt a grófnak, s a kis Lenke volt mind között a legifjabb.

Áprilist mindenki a szeszélyességéről ismeri, és valóban, nagyon változatos a természete, mindig a hangulatától függ, hogy éppen hogyan viselkedik.