Jó óra múlva megjöttek a temetkezési vállalat emberei. A gyász tiszteletben tartásával, halk szóval, sima, begyakorlott mozdulatokkal végezték a munkájukat.

„Mindannyian őt néztük. Az egész család. Sehogy sem értettük a nyugalmat, ami benne volt a járásában, a szeme huncutságában és minden mozdulatában.”

„Nagy Indiánkönyv” - olvasta egy vaskos könyv gerincén. Hóna alá vette, s befordult vele Marci ajtaján. A gyerek, érdeklődve nézett rá.”

„Ja, az a Géza… vele tényleg beszéltem pár szót, de megjegyzem, azt sem tudtam, hogy Gézának hívják. Egyébként hogy érnék rá fél napokat beszélgetni, amikor itt vár a tömérdek munka.”