„Újra és újra végigálmodom ezt a szörnyűséget. Egy pszichológus barátom egyszer azt mondta, félelmeim öltenek alakot ilyenkor, s megbosszulják, amiért nappal elfojtom őket.”

Akkor már hosszú hetek óta bizonytalanságban éltek. Nem attól, hogy mi fog történni, hiszen azt már tudták: menniük kell. Csak a napot, az órát nem közölték még velük.

„Aki ír, áldozatot vállal. Így érhetnek kudarcok is, de ne feledd: minden siker elkezdődik valahol és valami felé halad. Az áldás csak így kísérheti útját.”

„Lenézett és eszébe jutott gyermekkorának hegyoldala, sűrű fenyvessel, hatalmas szál fákkal borítva, amelyeket az idő úgy tüntetett el az oldalról, mint a hajszálakat az ő fejéről, egyiket a másik után.”